A megkönnyebbülés és a kétkedés keverékével fogadták a bosnyákok és a szerbek a hírt, hogy a mai napon elfogták Ratko Mladics szerb tábornokot, akit az 1992-1995-ös bosznia-hercegovinai háborúban elkövetett tömeggyilkossággal és háborús bűnökkel vádolnak. Ratko Mladics letartóztatása sokak számára jelenthetett meglepetést, de a szerb hatóságokra már régóta nemzetközi nyomás nehezedett, hogy a tábornokot végre bíróság elé állítsák.

A konfliktus mindkét oldalán külön fájdalmat okozott a családoknak az, hogy nemcsak a háborús felek által lemészárolt szerettek lemészárlásának, vagy megcsonkításának emlékével kellett együttélniük, hanem azzal a tudattal is, hogy az elkövetők még mindig szabadlábon vannak.

Az emlékek és a fájdalom mindaddig továbbélnek Boszniában, amíg a bűnösöket nem állítják bíróság elé. Addig nem lesz feloldása az agresszióból fakadt agóniának. Sarah Correira, a Café Turco szerzője így írja le a helyzetet [en]:

Most Kozaracban vagyok, ezt a helyet 1992-ben a földdel tették egyenlővé. Ma voltam Trnopoljében egy megemlékezésen, és láttam a fájdalmat az emberek arcán. Aztán visszajöttem Kozaracba, és akkor hallottam a hírt. Örömkönnyek voltak mindenki szemében, és a hitetlenség érzése [látszott a tekintetükben]: a pillanat, melyben senki nem hitt, eljött.

Az a gyanú továbbra is tartja magát, hogy a szerb hatóságok régóta részesei voltak Mladics bujtatásának, vagy legalábbis szemet hunytak afelett, hol tartózkodik. Ebből következik, hogy az egyik első kérdés, amelyre Borisz Tadity elnöknek válaszolnia kellett, hogy miért nem fogták el Mladicsot korábban — írja az A Slice Of Serbian Politics szerzője, Sladjana Lazic.

Tadity arra a kérdésre, hogy Mladicsot miért nem tartóztatták le öt éve, azt válaszolta, hogy vizsgálatot indítanak ezzel kapcsolatban, és ha a vizsgálat azt bizonyítja, hogy a kormány vagy az államhatalom képviselői felelősek voltak az ügy feltartóztatásában, akkor őket is érinteni fogja az eljárás. Tadity hozzátette, hogy Mladicsot kiadnák az ENSZ hadbíróságának, de nem mondta meg, pontosan mikor, csak annyit mondott: „a kiadatási eljárás folyamatban van.”

Ebben a kontextusban, a szabadlábon lévő háborús bűnösök ügye hosszú ideje aláaknázta Szerbia EU csatlakozással kapcsolatos terveit, és úgy tűnik, ez volt az indítóoka annak, hogy a szerb hatóságoknak muszáj volt Mladicsot elfognia.  A Sleeping With Pengovsky kommentárja [en]:

A szökött háborús bűnös, Ratko Mladics elfogása Szerbia számára különösen fontos pillanatban történt. Amikor Horvátország úgy tűnik, lassan időpontot kap az EU belépésre, amikor a Hágai Bíróság főügyésze, Serge Brammertz azt mondja, hogy Szerbia szinte semmit nem tett azért, hogy elfogja a két fő háborús bűnöst (Mladicsot és Goran Hadzsicsot), amikor az EU felülvizsgálja a balkáni országok vízumkérdését, beleértve Szerbiát is — úgy tűnik, Belgrádnak nem volt más választása, csak az, hogy leveszi a kérdést a napirendről.

A ma Boszniában és Szerbiában megjelent érzések és érzékeny pontok ellenére, az elfogatás lehetőség arra, hogy a két ország egy szebb jövő felé tartson, és jobban megértse a közelmúlt tragédiáit. A nap végére a háború és a terror jugoszláv áldozatai nagyobb békében és méltóságban nyugodhatnak, mint akár tegnap. Mennyi jelentősége van egy nap elteltének!