Amikor civil aktivisták meglátogattak egy általános iskolát a Szlovákia északkeleti részén található Szentmihályfalván, azt látták, hogy a legtöbb roma gyerek „speciális” osztályokba van elkülönítve. Bírósági keresetet indítottak, amelyben az iskolát azzal vádolták, hogy származási alapon szegregálják a gyerekeket. A bíróság elmarasztalta az iskolát, annak ellenére, hogy ők a gyerekeket állításuk szerint nem a bőrszínük alapján helyezték el különböző osztályokban, hanem a képességeik szerint, mert a gyengébben teljesítőknek egyedi bánásmódra van szüksége. A jobb eredményeket elérő gyerekek szülei a döntésre úgy reagáltak, hogy egy közeli város iskolájába íratták át gyermekeiket.

Egy Kelet-Közép-Európából származó roma gyerekekkel folytatott angliai vizsgálat szerint [en] az új környezetben a gyerekek jó eredményeket értek el, és nem volt ok arra, hogy speciális osztályokba járassák őket.

Tulajdonképpen az „új környezet” ötlete Szlovákiában is felvetődött. De a gyerekek otthoni környezetből kollégiumba való áthelyezésének javaslatát embertelen megoldásnak tartották, ezért elutasították az ötletet, amelyet a szülők sem támogattak, mert attól féltek, hogy ezzel elesnének a gyermekek után járó családi pótléktól.

A napokban nagy vita zajlik Szlovákiában arról a nyílt levélről [sk], melyet két dobsinai általános iskolai tanár küldött az oktatási miniszternek. (Ők úgy fogalmaztak, a „Távol-Keletről” írnak a Szlovákia nyugati részén található fővároshoz, Pozsonyhoz képest.)

Az alábbi egy rövid kivonat a levélből:

Kedves Miniszter úr,

[…] Levelünk csupán egy reakció a szlovák oktatásban és az ország működésképtelen és igazságtalan szociális rendszerében tapasztalt elfogadhatatlan helyzetre. Hiszünk és reménykedünk abban, hogy ez a levél a fennálló helyzet és a tanárok pozíciójának felülvizsgálatára készteti majd.

Pozsonyban, távol a kedvenc „marginalizált és szociálisan hátrányos helyzetű csoportjaitól” fogalma sincs, milyen kilátástalan helyzetben harcolunk minden nap. Jöjjön el néhány napra, és éljen együtt azokkal a problémákkal, amelyekkel nekünk nap mint nap kell megküzdenünk. Nézzen be az iskoláinkba, találkozzon végre valódi diákokkal, és üljön be az osztályterembe néhány órára! A valóságtól elrugaszkodott üres szavak helyett inkább ismerkedjen meg a valódi helyzettel! […]

Legnagyobb nehézségünk azokkal a diákokkal van, akik jelentős problémákkal küszködnek a társadalmi beilleszkedés terén, és szinte kivétel nélkül roma származásúak. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem az etnikai hovatartozásról, bőrszínről, vagy a romákkal szembeni előítéleteinkről szól.

Iskolánk egyik legnagyobb problémáját az iskolakerülők jelentik, akiknél abnormálisan magas az igazolatlan hiányzások száma. Mivel az illetékes hatóságok és intézmények szinte soha nem büntetik meg a diákokat vagy a gondviselőiket, a diákok büntetlenül lóghatnak tovább, és ami még rosszabb, rossz példát mutatnak az osztálytársaiknak. […].

Emellett ezek a diákok általában agresszívak, arrogánsak és különféle szexuális zaklatásokat követnek el nemcsak a diáktársak, hanem a női tanárok ellen is. […]

Szinte minden szülő elhárítja a probléma megoldását, és még minimális együttműködésre sem hajlandók az iskolával. […]

Az ilyen gyerekek szülei 17 euró támogatást kapnak, amelyet főként a beilleszkedési nehézségekkel küzdő állampolgárok csoportja kap azért, hogy a gyerekeik elvégezzék az általános iskolát.   […]

Az iskola által biztosított felszerelést ezek a gyerekek egyáltalán nem értékelik, tönkreteszik, összetörik, összetépik, vagy néhány napon belül eladják. […] A gyerekek gyűrött, koszos, büdös ruhadarabokban járnak iskolába, uzsonna nélkül, tetvesek vagy valamilyen bőrbetegségük van, és a legalapvetőbb higiéniai nevelést is nélkülözik! De mindig találnak pénzt mobiltelefonra, alkoholra és cigarettára. […]

A gyerekek legnagyobb része teljesen neveletlen, nem jártak óvodába, és egyesek egyáltalán nem beszélnek szlovákul, soha nem volt ceruza a kezükben, soha nem rajzoltak, és a velünk töltött első hetekben nem a betűkkel, számokkal és színekkel, hanem a csapvízzel és a WC lehúzásával ismerkednek […].

A kommunikáció nagyon nehéz ezekkel a gyerekekkel, mert gyenge a beszédértésük, és sivár szókincsük miatt nem értik, mit várnak tőlük (nemcsak a szlovák, hanem a roma nyelvre is igaz ez). […]

Nem tudunk ugyanolyan hozzáférést biztosítani számukra az oktatáshoz, ha nem ugyanarról a „kiindulópontról” kezdik el az iskolát. […] Az integráció mesterséges erőltetése miatt az okosabb kisebbség […] a nehezebb felfogású többség szintjére süllyed, és hozzájuk igazodik. […] A kötelező iskoláztatás megnyújtása ezekben az esetekben semmit nem old meg, épp ellenkezőleg, a gyerekek egy teljes évet veszítenek (mert a család továbbra sem törődik velük). […]

Ezért ne legyen meglepve, ha az értelmesebb gyerekek szülei inkább elviszik a lakóhelyükről a gyerekeket, és máshová íratják őket be […].

A beilleszkedési nehézségekkel küzdő polgártársak gyorsan hozzászoknak az állam által számukra nyújtott juttatásokhoz, és ahhoz a gondolathoz, hogy minden ingyen van […]. Ez egy ördögi kör: szegények, mert nincsen munkájuk – nincsen munkájuk, mert képzetlenek – képzetlenek, mert nem érdekli őket az oktatás. […]

Az alsóbb osztályokba járó várandós iskoláslányok száma nemcsak a mi iskoláinkban nő. […] Ismét csak a rosszul szabályozott szociális rendszer és a probléma tudatos ignorálása miatt a fiatal iskoláslányok semmi problémát nem látnak abban, hogy teherbe esnek – épp ellenkezőleg, ezt a pénzkereset elfogadott formájának tekintik. […] A helyzet riasztó! […] Az illetékes tisztviselők ahelyett, hogy büntetéseket szabnának ki, paradox módon még tanácsokkal is ellátják őket arról, hogyan juthatnak több pénzhez […].

Nagyon sok kötelezettség, rendelkezés és korlátozás vonatkozik a tanárokra, de az önvédelemhez vagy a beavatkozáshoz szükséges lehetőségeket elvették. Mindent teljesítenünk kell, miközben semmit sem tehetünk… […]

Van valaki, aki értünk, tanárokért kiáll? […] Amikor a tanár türelme elfogy, és felemeli a hangját a gyerekkel szemben, akkor rögtön azzal vádolják, hogy lelki károkat okoz neki. […]

Imádjuk a munkánkat, azért lettünk tanárok, mert hittünk abban, hogy egy „jobb világot” fogunk teremteni – de a jelenlegi körülmények között ez lehetetlen. […]

Erika Polgáriová és Eleonóra Liptáková

Roma gyerekek Kassán, Szlovákiában. Fotó: JURAJ SUCHARDA, copyright © Demotix (25/05/10).

Miriam Králiková írta [sk]:

Ezeket az improduktív személyeket, ahogy ti nevezitek őket, elsősorban ugyanolyan emberként kellene kezelnie a társadalomnak, mint bárki mást, azonos jogokkal.

Zuzana Kolláriková (Mišová) írja a Mentális Sérülteket Segítő Szövetségtől [sk]:

Valaha ledobták őket a szikláról… Ez a megközelítés tetszene nektek is…? Mert leveletek elolvasása után felmerül a kérdés, hogy társadalmunknak csak az úttörőkre – az értelmiségre van szüksége…!? Vagy egy tiszta fajra 120 feletti IQ-val? No comment. […]

Akárhogy is, a gyűlöletkeltés bármely marginalizálódott csoport ellen az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk. Hogy miért ezt választottátok, az talány számomra.

Alább néhány hozzászólás a tanárok levelét nyilvánosságra hozó blogról:

AdrianVT:

alapvetően bárkit, aki egyetért a szerzők véleményével, rasszistának fogják minősíteni

Evička Mierová:

Ezek a tanárok nyilvánvalóan képtelenek megbirkózni feladataikkal. Kisegítő tanárként dolgoztam roma gyerekekkel, és azok a gyerekek, akiknek problémát jelentett bármilyen vizsga letétele, hirtelen képesek lettek levizsgázni szlovák nyelvből, kitűnő eredményekkel és ugyanígy matematikából is – és a tanárok meg voltak döbbenve. Csupán figyeltem rájuk, és erőltetés helyett a játékos megközelítést választottam.

pegasus76 (válaszul):

Kedves Evička, ne keverd össze a kisegítő tanár munkáját a tanárokéval. Szép dolog, hogy a gondoskodásod eredményeként jó jegyeket tudtak szerezni a vizsgán a gyerekek. De próbáld meg ugyanezt, amikor melletted 25 másik „huligán” üvöltözik, gúnyolódik rajtad, vagy a legjobb esetben tudomást sem vesz rólad.

Lianka:

nincs olyan helyzet, amikor a gyerekeket lehetne hibáztatni, azt teszik és azt tudják, amit otthon látnak… de hibáztathatjuk-e a szüleiket? …Ezeknek a gyerekeknek a szülei többségében 20 évesek, akik soha nem dolgoztak, senki nem fogja alkalmazni őket, nincs esélyük a normális életre.

daduli:

25 éve tanítok és megerősíthetem, hogy minden évben egyre rosszabb lesz. Egyre több papírmunka, nyilatkozatok, jelentések stb. És én egy középiskolában tanítok, ami többé-kevésbé szelektál. Mindig azt mondom a diákoknak, hogy ha nem akarnak az iskolában lenni és tanulni, bármikor elmehetnek. De az általános iskolából senkit nem lehet kirúgni.