Európa: A gazdasági válság élénkíti a bevándorlóellenes politikát

Bár a francia választások [en] már véget értek, az interneten még mindig vita tárgyát képezi, hogy a leköszönő francia elnök, Nicolas Sarkozy a bevándorlást választotta kampánya központi témájának [fr]. Számos internetező polgár vetette fel a kérdést: Sarkozy flörtje szélsőjobboldali választóival vajon enyhített a vereségén, vagy épp ellenkezőleg, ez volt az egyik ok, amiért választói elpártoltak tőle [fr]?

Figyelembe véve az európai választók egyre inkább csökkenő toleranciáját a multikulturalizmus iránt [en], a bevándorlás kipécézése és a gazdasági válság okozójaként való beállítása szerte a kontinensen hatásos taktikának bizonyult a szélsőjobboldali pártok számára.

African refugees by Vito Manzari on Flickr (CC BY 2.0)

Afrikai menekültek, Vito Manzari fotója, Flickr (engedély: CC BY 2.0)

Ez a retorika ismerősen hangozhat, hiszen válságok idején ciklikusan visszatérő formában századok óta jelen van az öreg kontinensen. Valérie Crêpe Georgette című blogján összegezte a bevándorláshoz kötődő percepciók kronológiáját Franciaországban [fr] a 19. század első felétől napjainkig:

S’il est une idée en vogue, c’est bien de penser que les anciennes vagues d’immigration (italiennes, polonaises, espagnoles, belges …) se sont parfaitement intégrées au contraire des vagues, plus récentes, maghrébines et africaines.
Les anciennes vagues d’immigrés étaient travailleuses, ne posaient aucun problème et les français les ont d’ailleurs parfaitement acceptées, entend-on souvent.
Constatons donc que les propos actuels sur les immigrés les plus récents ne sont qu’une répétition d’idées reçues anciennes et qui se sont exercées à l’encontre de toutes les communautés migrantes (qu’elles viennent de province ou de pays étrangers).

Elterjedt az a nézet, miszerint a régi bevándorlási hullámokkal érkező emberek (Olaszországból, Lengyelországból, Spanyolországból, Belgiumból stb.) már beépültek a társadalomba, nem úgy, mint az újabb bevándorló-hullámok tagjai a Maghreb-országokból és Afrikából. Sokszor halljuk, hogy „a korábbi bevándorlási hullámok a munkához kapcsolódtak, nem okoztak problémát és a franciák tökéletesen elfogadták őket.” Fel kell ismernünk azonban, hogy a legújabb bevándorló-hullámokhoz kapcsolódó kritikák csupán azoknak a régi sztereotípiáknak az ismétlései, melyekkel minden migráns közösségnek szembesülnie kellett (akár vidékről jöttek, akár külföldről).

Valérie párhuzamot vont az olyan egykori állítások, miszerint az olasz és spanyol bevándorlók nem tudnak beintegrálódni a társadalomba, és azok között, melyek a mai kelet-európai és afrikai bevándorlók ellen szólnak:

Toutes les populations d’immigrés – mais aussi les populations pauvres de manière générale – sont vues au cours des siècles comme sales, non intégrées, se vautrant dans la luxure et des coutumes exotiques. Ce qu’on entend à l’heure actuelle sur les quartiers « islamisés », « envahis » de femmes en burqa avec 10 enfants n’est que la répétition, comme vous le constatez, de propos tenus sur toutes les vagues d’immigration précédentes. L’italien lui aussi fait une cuisine infâme, trop d’enfants et se vêt d’oripeaux. Le polonais se ridiculise avec son catholicisme particulier et à se tenir debout pendant la messe alors que le bon français est assis.

Minden bevándorló csoportot, de különösképpen a szegényebb rétegeket évszázadok óta koszos, kívülálló emberekként bélyegeztek meg, akik egzotikus szokásokkal rendelkeznek. Megfigyelhető, hogy a mai „iszlámosodott” környékekről  elterjedt nézetek, azaz hogy burkát viselő nőkkel és azok gyermekeivel vannak elárasztva, csak a korábbi bevándorlási hullámokra tett megjegyzéseket ismétlik. Az olasz bevándorló is borzasztó ételeket főz, túl sok gyereke van és rongyokban jár. A lengyel bevándorlót pedig sajátos katolicizmusa miatt gúnyolják, akinek szokása felállni a mise alatt, míg a rendes francia emberek ülve maradnak.

A gazdasági válság nem az egyetlen ok

Nem magyarázható egyedül a gazdaság visszaesésével a bevándorlóellenes érvek népszerűsége. A multikulturalizmus jövőjéről Franciaországban írt cikkében Julie Owono a következőkre világít rá [en]:

Az Európa jövőjével kapcsolatos aggodalmak nem csak a válsághoz kötődnek. Néhány politikus az első forduló estéjén adott gyors magyarázatával szemben úgy tűnik, hogy az extrémizmusra szavazó franciák nem is szenvednek annyira a bevándorlás csapásától. Francia elemzők [fr] rámutattak ugyanis, hogy bár ez utóbbi igen jelentős aggodalomra ad okot a Nemzeti Front szavazóinak 62 százaléka számára, az olyan területeken, ahol a párt nagy számú szavazatot ért el, egyáltalán nem magas a bevándorlók aránya.

Európai jelenség

Foreigners in Europe by Digital Dreams on FlickR License-CC-BY

Külföldiek Európában, Digital Dreams, FlickR (engedély-CC-BY)

Hasonlóan régi, megkopott dallamokat fújó politikusokat nem csak Franciaországban találunk. Görögországban az Arany Hajnalként ismert neonáci párt az ország gazdasági nehézségeit kihasználva [en] ért el áttörést a legutóbbi választásokon. Nagy-Britanniában egy James nevű kommentelő a következőképp reagált arra, hogy Cameron, Merkel és Sarkozy bejelentették a multikulturalizmus bukását [en] Európában:

Merkel azt akarta, hogy a gazdagabb nemzetek emberei karolják fel a szegényebb régiók népeit! Ez nem működött, milliárdokba került nekünk és minden évben egyre több pénzt nyel el! Jobb az, hogy a román farmer Angliába jön dolgozni azzal az ürüggyel, hogy szegény, aztán minden pénzt hazaküld, hogy palotát építsen? Ez történik.

Valérie nem lepődött meg a bevándorlóellenes retorika újrahasznosításán. Blogján néhány olvasmányt ajánl vitaindítóként [fr]:

Pour combattre les craintes face aux immigrés maghrébins et africains, on gagnerait à lire les textes du 19eme et du début du 20eme pour comprendre comment se fondent ces peurs et comment l’on ne fait que répéter les mêmes idées ayant cours dans les siècles précédents. Conseils de lecture :

- Conseillé par Melle S. : A. SAYAD « L’immigration ou les paradoxes de l’altérité » (1. L’illusion du provisoire et 2. Les enfants illégitimes).
– Gérard Noiriel, « Le creuset français ».
– Laurent Dornel, « La France hostile. Histoire de la xénophobie en France au XIXe siècle ”

A Maghreb-országokból és Afrikából érkező bevándorlókkal kapcsolatos aggodalmak gyökereinek megértéséhez érdemes elolvasni néhány 19. és 20. század eleji szöveget, melyekből kiderül, hogyan alkalmazza a bevándorlóellenes retorika ugyanazokat az érveket évszázadok óta. Ajánlott olvasmány:

- Melle S. [fr] ajánlja: A. Sayad, Bevándorlás, avagy a változatosság paradoxonai [fr] (1. és 2. fejezet)

- Gérard Noiriel, A francia olvasztótégely

- Laurent Dornel, Ellenséges Franciaország. A xenofóbia története a 19. századi Franciaországban [fr]

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.