Közép- és Kelet-Európa: A 2008-as pénzügyi válság

Az eredeti írás 2008. október 16-án jelent meg.

Az alábbi egy összeállítás az angol nyelvű blogvilág reakcióiból Közép- és Kelet-Európa néhány országának pénzügyi válságáról [2008-ból].

Magyarország

Antal Dániel (Central Europe Activ) írta [en] október 13-án:

Miután a nagyobb bankokat és biztosítótársaságokat kimentette az Európai Unió, Magyarország volt az első EU-tagállam, amelyik az EU Ecofin [az Európai Unió gazdasági és pénzügyek tanácsa] segítségével egy hitelajánlatot kapott az IMF-től. Magyarország tűnik az Unió legsebezhetőbb tagországának a globális pénzügyi válságban. […]

A magyar blogger hisz abban, hogy a „jelenlegi gazdasági helyzet a politikai válság eredménye”:

[…] A 2002-es választási kampány során mind a hatalmon lévő jobbközép kormány, mind a balközép azzal az ígérettel kampányolt, hogy többet fog visszajuttatni az embereknek az 1989 és 2002 közötti magyar gazdasági eredményekből. A két legnagyobb párt, a jobboldali Fidesz és a Magyar Szocialista Párt egymásra licitáltak a kiadási és adócsökkentési ígéreteikkel. […] Az MSZP betartotta elképesztő ígéreteinek többségét, ami rekord mértékű, 10%-os költségvetési hiányhoz vezetett. Sajnos hasonló licitálás indult meg a 2006-os választási kampány során is, melyet a szocialisták éppen hogy megnyertek. Az MSZP vezetője, Gyurcsány Ferenc utólag beismerte, hogy hazudtak a választóknak, ami miatt a magyarok igencsak elutasították a későbbi megszorítási intézkedéseit. […]

A válság leküzdése érdekében – vonja le a következtetést Antal Dániel – „a magyar szavazók […] kénytelenek lesznek a nagy pártokat arra kényszeríteni, hogy racionálisabb közfinanszírozási ígéreteket és politikát vállaljanak fel.”

Eva Balogh a Hungarian Spectrumon azt írta [en], hogy a magyar ellenzék nem megfelelően reagált a válságra:

[…] Kezdjük az SZDSZ vezetőivel. Ismételten úgy tűnt, mintha nem lennének képben. […] Úgy beszélnek, mintha a magyar kormány legfontosabb feladatai a „reformok” lennének. Reformok, amelyek szerintük elakadtak. És nem gyönyörű, hogy ezért képesek voltak elhagyni a koalíciót? Mintha most, 2008 októberének közepén, amikor az egész pénzügyi világ az összeomlás szélén billeg, ezek az úgynevezett reformok döntenék el Magyarország sorsát. […] Közben ezek a pitiáner civakodások meggyengítették a kormánynak a magyar gazdasági egyensúly fenntartására és a pánik elkerülésére tett erőfeszítéseit. Fontos a költségvetés elfogadása és a továbblépés, mert nagyon sok a nehéz feladat.

Aztán ott van a Fidesz főnöke [Orbán Viktor]. Tegnap fontos üzleti vezetők egy csoportjának megpróbálta elmagyarázni, hogy Magyarország gazdasági problémái három hónapon belül megoldódnának, ha előrehozott választások lennének és ő lenne a miniszterelnök. Rendbetenné a gazdaságot. Ő egyedül, Magyarországon. Természetesen a probléma az, hogy a globalizálódott gazdaság miatt egyetlen ország sincs elszigetelve. Így vagy úgy, de Magyarország is érintett lesz. Kevésbé, mint egyes frontvonalban lévő más európai országok, mert Magyarország bankjai nincsenek elárasztva mérgező papírokkal és Magyarország nem volt kedvelt célpontja a devizaspekulánsoknak és hedge fundoknak. De az első jelek már megfigyelhetők. Az Opel eladásai visszaestek, ezért a magyar Opel-gyár „egy időre” bezár. Viszont Orbán azt állítja, hogy gazdasági csapata mindenre tudja a választ: drasztikus adócsökkentések, az adóbeszedés kevésbé bürokratikus kezelése, a bürokrácia és a korrupció csökkentése, egy kisebb parlament, jól szervezett közigazgatás és a pénzügyek jobb kezelése. Nevetséges? Nem, jelen körülmények között a jövőkép hiányáról tanúskodik ez a szűklátókörűség.

Ami még aggasztóbb, hogy Orbán Viktor feketében és fehérben gondolkodik a jelenlegi válság gyökereit illetően. Meg van győződve róla, hogy a „liberális gazdaságpolitika” a probléma oka és lelkesen beszél azokról az országokról, ahol a demokrácia nem virágzik teljes szépségében: Kínáról, Oroszországról és egyes iszlám országokról. [Szerinte] ezek a sikeresek, nem a nyugati liberális demokráciák. […]

A pénzügyi válságra a magyar politikusok által adott válaszokat utánkövető posztjában Eva Balogh ezt írja [en] a Fidesz „7 pontos követeléséről” és a[z akkori] miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc „tizenkét pontos tervéről”:

[…] Az a tény, hogy ez a tizenkét pontos terv bírja a Magyar Nemzeti Bank elnökének támogatását, bizonyára számít valamit. És ebben többségében benne vannak a Fidesz követelései is. […]

Segít-e ez a terv a globális pénzügyi válság hatásainak enyhítésében? Ki tudja. A válság valódi kárt okozott a hitelpiacoknak és egészen biztos, hogy ez a globális gazdaságra is hatással lesz. Mindenki csak találgat, hogy a válság milyen mély és milyen hosszú lehet.

Edward Hugh (Hungary Economy Watch) leírta, hogy [en] szerinte „Magyarország miért nem a következő Izland”:

[…] Izland hosszútávú pénzügyi és gazdasági jövője biztató, amint túljut a jelenlegi viharon és utólag tanul az esetből. Örülnék, ha ugyanezt elmondhatnám Magyarországról is. […]

[…] Izland fiatal ország, mely majdnem reprodukálja önmagát a gyerekszám tekintetében, és a munkaképes korú lakosság is gyorsan növekszik. Magyarország ellenben egy viszonylag elöregedő ország gyorsan idősödő lakossággal, ahol minden generáció kétharmada az előzőnek és ahol a potenciális munkaerő és a teljes lakosság hosszú távon csökken.

Ez az, amiért Izland – annak ellenére, hogy jelentősen a túlnyújtózkodott a takarón – sokkal magasabb szintű stratégiai előnnyel bír a jövőben, mint Magyarország, és ez az, amiért hosszú távon Izland bizonyosan nem Magyarország. Nem azért mondom ezeket, hogy kritizáljam Magyarországot, vagy annak állampolgárait, hanem az ország jövője iránti nagyon mély aggodalmam miatt, hiszen Magyarország sorsa nagyon is érdekel [en].

Edward Hugh írta [en] a következőket arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap „készségesen felajánl pénzügyi és technikai segítséget Magyarországnak”:

[…] Az EU azt mondta, üdvözli a beavatkozást. A jelenlegi körülmények között aligha lehetett mást tenni. Ez most precedensértékű lehet és azt mondanám, a magyar példát elég rövid úton követheti a Baltikum, Bulgária és Románia, ha azt nézem, milyen gyorsan történnek a dolgok.  […]

Észtország, Lettország, Litvánia

Egy nappal később Edward Hugh folytatta [en] az „IMF fogadókészségéről” szóló gondolatmenetét az A Fistful of Euros-on:

[…] Időközben egyre több országnál látszik a veszély, hogy Izland és Magyarország után az IMF kezei közé kerül. Köztük a balti köztársaságok: Észtország, Lettország és Litvánia látszik különösen sérülékenynek a Nemzetközi Valutaalap tegnapi figyelmeztetése [en] alapján.

[…]

Nézetem szerint a balti pénzügyi rendszer fenyegetettsége – ahogy a bolgáré és a románé – valós. Valamit lépni kell, és hamar. Lettország és Észtország jelenleg mély recesszióban vannak és Litvánia, miközben még próbál növekedni, sincs sokkal mögöttük. Alapvetően az a baj, hogy a közeljövőben aligha lehet várni a belföldi kereslet feléledését, ami azt jelenti, hogy ezeknek az országoknak az exportból kell megélniük. De a magas inflációs ráta mellett nehezen látható, hogyan fogják helyreállítani versenyképességüket, miközben az euro bevezetésének a közelébe is szeretnének eljutni.  […] Tehát jobb, ha most túljutnak ezen és megcsinálják, kihasználva azt a biztonságot, amit az IMF karjai nyújtanak.  […]

A Latvia Economy Watch-ban Claus Vistesen alapos elemzést tett közzé [en] a balti államok helyzetéről:

[…] Miközben a jelenlegi válság eléggé globális jellegű, ha akad olyan régió, ahol a válság a legintenzívebben jelen van, az Kelet-Európa, és a regionális áldozatok rangsorában elől vannak a balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia. De ennek nem szabadna különösebben meglepnie minket. A hitelválság 2007 nyarán történt globálissá válása óta nagyon sok alkalommal számos elemző (köztük szerénységem) jelezte a veszélyt, hogy Kelet-Európának ez bizony kemény lesz. Ez a szerencsétlen helyzet most mindent egybevetve előállt, és csak az a kérdés, hogy a keménység mennyire lesz kemény. Számos közelmúltbeli jel azt vetíti előre, hogy a hitelválság Nagy Szeme, mint ahogy Szauron követi mágikus szemével Frodót és társait, Kelet-Európára szegeződik. […]

Ugyanakkor jelenleg a balti államok előtt álló sürgető kihívás a kárelhárítás, konkrétabban az, hogy miként tudnák magukat kiszabadítani a beáramló hitelektől való függésből, a gazdaság versenyképességének egyidejű helyreállításával.  […]

[…] Tehát, ami jelen pillanatban kritikus a balti országok esetében, az az, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet úgy menedzseljék, hogy minimalizálják a pénzügyi rendszer összeomlásának kockázatát, miközben a külföldi bankok leállítják a működésüket. Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy eközben vajon kitartanak-e az euro bevezetése mellett. Ugyanakkor egy dolog elég egyértelmű, és ez pedig a bérek és az árak deflációjának a szükségessége az egyensúly helyreállítása érdekében, ami viszont bármilyen vezetés számára politikai katasztrófa.

A három gazdaság közül a napnál is világosabban Lettországé a legsérülékenyebb, de a szoros szomszédság miatt az egyik országban bekövetkező hirtelen nem várt esemény könnyen továbbterjedhet a többiekre. Csak reménykedhetünk, hogy egyáltalán nem fog sor kerülni semmi ilyesmire. […]

Ukrajna

Az IMF támogatásáért sorban álló kelet-európai országok egyre növekvő listáján Ukrajna a következő (lásd ezt az október 14-én megjelent bejegyzést az A Fistful of Euros-on).

Ahogy Edward Hugh rámutatott az ország politikai, szociális és gazdasági helyzetére egy korábbi mélyelemzésében [en], Ukrajna ma „közel sincs egyedül a problémáival a bank-, tőzsde-, és hitelválságban (ugyanakkor természetesen az, hogy mások is hasonló cipőben járnak, nem vigasz).” Alább néhány általánosabb kijelentés Hugh bejegyzéséből:

[…] A jelenlegi események Ukrajnában meglephetnek egyes megfigyelőket, mivel az általános benyomás szerint a gazdasági teljesítmény stabil, a GDP növekedés pedig erős volt az elmúlt években, és ez azt a benyomást keltette, hogy stabilak a gazdaság alapjai, pedig valójában nem voltak azok. Az országot állandó belső küzdelem gyötörte, miközben az ukrajnai dolgozók jelentős mértékű külföldre vándorlása és a hosszú távon alacsony termékenység kombinációja miatt az ország népbetegségként szenved az akut munkaerőhiánytól, ahogy a lakosság egyszerre idősödik és csökken létszámában. Véleményem szerint ebből következik az abszurd szinten magas infláció is.

Ugyanakkor 2000 óta a reál GDP növekedése 7.5 százalék volt éves átlagban, a többi FÁK-országokhoz hasonlóan, és valóban, ez a mérték magasabb, mint amit a legtöbb átalakulóban lévő gazdaságban láthatunk: hogy ez a növekedés futóhomokra épült-e, ezt szeretnénk mindannyian megtudni.  [2009-ben az ukrán GDP 15%-kal esett vissza, azóta is csupán 3% körüli növekedést mutat – szerk.]

Peter Byrne (abdymok.net) következő posztját az Ukrajnában tapasztalható  jelenlegi „banki zűrzavarról” [en] egy utcai bölcsességgel kezdi: „Egy rendes embernél Kijevben mindig van készpénz.” Így folytatja:

[…]  Az Ukrán Nemzeti Bank elnöke, Vololdimir Sztelmah azt mondta [en] október 10-én, hogy legalább két hétbe kerül, mire a helyzet csillapodhat Ukrajna pénz- és bankszektorában.

Nagy esély… […]

Szerbia

Végül pedig itt van még Szerbia is az „IMF beteglistáján.” Íme Edward Hugh újabb elemzése [en] (A Fistful of Euros):

[…] Tehát hogy világosak legyünk, Szerbia nem egy „sürgősségi eset”, mint például Magyarország – bár meg kell jegyezni, a magyar kormány azt állítja, hogy ők nincsenek Izlandhoz hasonló vészhelyzetben, miközben az izlandiak azt állítják magukról, hogy náluk nem olyan rossz a helyzet, mint Ukrajnában, akik ellenben egyáltalán nem tekinthetők olyan mértékben támogatásra szorulónak, mint mondjuk Lettország. Lettország pedig Ivars Godmanis miniszterelnök szerint bizonyosan nincs súlyos helyzetben, ha Szerbiával hasonlítjuk össze.

Nos , mindenki levonhatja a maga következtetését, de egy dolog biztos, és ez az, hogy a Nemzetközi Valutaalap szakértői részt kívánnak venni Szerbia  2009-es költségvetésének kialakításában. […]

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.