Libanonban létrehozták a Cenzúra Virtuális Múzeumát [en], egy internetes adatbázist, ahol a cenzúrát érintő ügyek kereshetőek az 1940-es évekig visszamenőleg. A weboldalt egy MARCH [en] nevű libanoni szervezet indította el, hogy felhívja a figyelmet az információkra, melyeket eddig visszatartottak az emberektől.

2012. szeptember 2-án, azon a napon, amikor a Cenzúra Múzeumát útjára bocsátották, a MARCH a következőket nyilatkozta [en]:

ÜDVÖZÖLLEK A LIBANONI CENZÚRA MÚZEUMÁBAN!

Elgondolkodtál valaha azon, hogy MIT cenzúráztak eddig Libanonban, MIKOR, és egyáltalán MIÉRT? Ha a válasz igen, akkor jó helyen jársz.

Itt egészen az 1940-es évektől kezdve megtalálhatod a cenzúrázott adatokat!

Hallottál valamiről, amit jelenleg is cenzúráznak vagy cenzúrázhatnak a jövőben, esetleg már a múltban cenzúrázták csak elkerülte a figyelmünket? Nyugodtan tájékoztass minket annak érdekében, hogy teljes lehessen ez az adatbázis.

Az internetfelhasználóknak módjukban áll jelenteni [en] a cenzúrán átesett filmeket, zenéket, színdarabokat, könyveket, nyomtatott és audiovizuális tartalmakat a weblapon egészen 1940-ig visszamenőleg. Meg kell adniuk a cenzúrázott tartalmat, a cenzúra dátumát, lényegét és okát.

Itt van például Charlie Chaplin A Diktátor [en] című filmje, amit 1940-ben tiltottak be [en] annak náciellenes üzenete miatt. 1990-ben pedig az LBC Internationalt [en] fenyegette meg [en] a Nemzeti Audiovizuális Médiatanács azért, hogy függessze fel az adást a David Levyvel folytatott interjú alatt, aki Izrael külügyminisztere volt abban az időben.

2012-ben egy libanoni újságíró, Moustafa Geha túlélt egy ellene irányuló gyilkossági kísérletet [en], egy karikaturistát, aki le merte rajzolni Hassan Nasrallaht, a Hezbollah vezetőjét, súlyosan megfenyegettek [en], majd betiltották Marjane Satrapi Persopolis című könyvét, mert „sértette Iránt és az Iszlámot.”

Ki cenzúrázhat Libanonban?

A libanoni Cenzúra Virtuális Múzeuma négy szervezetet [en] nevez meg:

Általános Biztonsági Szolgálat: Engedélyeztetés, megfigyelés, kreatív művek cenzúrája.

Információs Minisztérium: Megtiltja a külföldi publikációk megjelenését; lefoglalja ezek másolatait.
Engedélyt biztosít az időszakos kiadványoknak.
3 napig felfüggesztheti a tévécsatornákat.
A cenzúra előzetes szakaszában betilthat mozifilmeket, az Általános Biztonsági Szolgálattal együtt.

A speciális adminisztrációs bizottság: Abban az esetben, ha az Általános Biztonsági Szolgálat elegendő okot talál arra, hogy részleteiben vagy teljes egészében meggátolja egy film levetítését, a bizottságnak kell döntést hoznia – szavazás alapján – arról, hogy levetíthetik-e a filmet úgy, ahogy van, esetleg megszerkesszenek-e néhány részletet vagy betiltsák teljes egészében. A végső döntést egyedül a Belügyminisztérium hozhatja meg.

A Nemzeti Audiovizuális Médiatanács: A Tanács a „média házőrzőjévé” vált. Kezdetben a kormány tanácsadó bizottságaként működött, hogy hogyan szabályozzák a televíziós és rádiós adásokat; a Tanács fennhatósága már a weblapok és a blogok szabályozására is kiterjed. (Micsoda? Utólagos cenzúrát alkalmaznak a televízión, a rádión és az interneten!)

A cenzúra motivációi

Libanonban a cenzúrát politikai, vallási vagy morális okokból viszik végbe. A Cenzúra Virtuális Múzeuma magyarázata szerint [en]:

Politikai okok: ami a barátságos országokkal meglévő külkapcsolatokat illeti, a cenzúrát végzők jelentős figyelmet fordítanak az arab rendszerek politikai érzékenységére és igyekeznek megvédeni a diplomáciai kapcsolatot ezen országokkal és mindemellett tiltják a palesztin ügyet vagy általánosságban az arabokat érő támadásokat. A '90-es évektől kezdve a polgárháborúról szóló filmeket bevett szokás volt cenzúrázni azzal az indokkal, hogy ezek „fenyegetik az állampolgári békét”.

Izrael: ami az ellenséges országokat illeti, itt a cenzúra főleg állami törvényeken alapul, amelyeknek célja az izraeli termékek bojkottálása. Mindemellett cenzúráznak minden népszerűsítést vagy együttérzést Izraellel kapcsolatosan: ez a kiközösítés az egész Arab Ligában megfigyelhető, habár mára már csak Libanon és Szíria ragaszkodik erőteljesen ehhez a magatartásmódhoz (…).

Vallás: az Általános Biztonsági Szolgálat elküldi azokat a művészeti alkotásokat az egyház igazgatói testületeihez (általában a Katolikus Információs Központba vagy a Dar-al-Fatwába, mely Libanon legnagyobb muszlim szervezete), amelyekről feltételezik, hogy szembeszegülnek azok nézeteivel. Eltávolítják azokat a részleteket vagy témákat, amelyek megkérdőjelezik a vallás azon képességét, hogy a gonosszal szemben harcoljon, vagy amelyek önmagukban sértők.

Obszcén és erkölcstelen tartalmak: azokat a cenzúra előtt álló tartalmakat, amelyek sértik az erkölcsöt, meztelenséget, szexet vagy trágát nyelvet tartalmaznak, szigorú cenzúra alá vetik, és a magát a cenzúrát végző személy határozza meg, hogy mely filmek vagy egyéb munkák sértik a társadalmi erkölcsöt. Hozzá kell tenni, hogy amíg a homoszexualitást bemutató művek be vannak tiltva, addig az erőszakos jelenetek, vagy az olyan jelenetek, amelyekben drogokat használnak, megengedettek.

Twitter reakciók

A Twitteren üdvözölték a kezdeményezést:

@SultanAlQassemi: Ez egy nagyszerű ötlet: a Cenzúra Virtuális Múzeuma (Libanon) censorshiplebanon.org via @Sandmonkey Minden államnak szüksége lenne egy ilyenre!

@mirabaz: Ez nagyszerű: mit cenzúráztak, mikor és miért?–> censorshiplebanon.org v @SultanAlQassemi

@ramseygeorge: Ez fantasztikus!