Bár Örményország elég konzervatívnak számít, mégis riadalmat és felháborodást okozott a nyitottabb bloggerek és facebookozók körében a hír, hogy az örmény rendőrség kipécézte magának az emósokat, egy hagyományosan a tizenévesekhez kapcsolt, melankolikus szubkultúra képviselőit.

A múlt hónapban például Unzipped adott hangot aggodalmának [eng] egy blogposztban, amelyben szarkasztikusan jegyezte meg, a rendőrség levadássza az emósokat, és közben a „tömeges figyelemelterelés fegyvereit” veti be.

Egy vagy két hónapja kezdődött, amikor jónéhány örmény médium kezdett rendszeresen olyan szenzációhajhász cikkeket megjelentetni, amelyekben gyakorlatilag minden tinédzser vagy fiatal örmény öngyilkosságát az emós szubkultúrához kapcsolták. Nem kell mondanom, jóformán egyetlen esetben sem tudták elnagyolt spekulációkon kívül más bizonyítékkal alátámasztani az állításaikat. […]

Milyen egyszerű is így. Senkit nem érdekel már, miért lettek valójában öngyilkosok azok a fiatalok. Hiszen megtalálták a magyarázatot. Egy új „ellensége a nemzetnek”: a semlegesítés. […]

A valóságban ez egy szervezett támadás a fiatalok ellen, vagy bárki ellen, aki másképp öltözködik és viselkedik, másképpen, mint azok, akiket „normálisnak, megfelelő kinézetűnek” tartanak.

Az Emigrant Emo, emósokról posztoló blog szerzője is észrevette a megjelent cikkek pontatlanságait (eng), de úgy vélte, ez a helyi társadalomban uralkodó mentalitásnak is betudható.

Ahogy telik az idő, az emó egyre elterjedtebb a világban. Ezek a „félresikerült” próbálkozások, amelyek megpróbálják leírni a kultúrát, lehet, hogy nem feltétlenül tévednek abban, milyen gondolatok párosulnak az emóhoz az új területen. Bár Siranuysh Gevorgyan leírása az emó eredetéről az általános tévhitekből épül fel, az is lehet, hogy hazájában, Örményországban ez az emó definíciója. […]

Hibás értelmezése lenne ez az emónak? Gevorgyan a hagyományos média segítségével világít rá valamire olyanoknak, akik relatíve szimpatizálnak a srácok nézeteivel – ez utóbbi máris előrelépés. De magát a kultúrát úgyis az ottaniak értelmezése határozza meg. […]

Figyelembe véve azt, milyen nehéz időkön mentek át az örmények az utóbbi évtizedekben, azt gondolonám (és remélem), hogy a Gervorgyan által lefestettnél mélyebb ezeknek a srácoknak a lázadása, nem csupán cuki, kopipésztelt emó divat. Akárhogyis, csak rájuk tartozik, amit tesznek, ez pedig kőbe vésett tény, különösen szembesítve néhány értetlenkedő egyén kétkedésével. […]

Nemrég a történet felbukkant a nemzetközi médiában is. Unzipped, például, azt twittelte, hogy a Rolling Stone magazin is felkapta a sztorit. A cikkhez a Global Voices szerkesztőjének képét használták illusztrációként.

Photo © Onnik Krikorian

Most a Rolling Stone posztolt arról, hogy lecsaptak az emósokra #Örményországban. Nevetséges lehet a rendőrfőnök. […] via @writepudding (eng)

Annak ellenére, milyen kevés emós van Örményországban, létrejött egy Facebook csoport a támogatásukra, az Örményország Emósai (eng). Egy korábbi posztjában, Unzipped megjegyezte, néhány helyi blogger kampányt indított alkhhimik (ru) találékony posztjával, „Én is emós vagyok”:

A blogger, akit könnyű felismerni kopasz fejéről, olyan képet tett közzé magáról, amire emós hajat applikált (eng).

Господин главный млица Армении решил, что ему отныне нечем заняться, посему надо начать отлавливать эмо. Вот здесь — предыстория, группа в фейсбуке. Комитет защиты эм в ярости!

Отвали от детишек, мужик!

Или и меня задержи, и с побоями увези в кутузку, ибо

Я — ЭМО!

Az örmény sajtó szerint az örmény rendőrség vezetője „veszélyesnek” titulálta az emósokat – igaz, hogy alig pár tucat van belőlük az országban –, mert „elkorcsosíthatják” az örmény génállományt.

Hogy rávilágítsanak, Örményországban mindenkiről negatív képet festenek, aki kicsit „más”, néhány Facebook felhasználó elkezdte megosztani egy új tini pop-punk zenekar, a KED dalát, amelynek címe: Nem vagyok emós.